Soha nem szabad megengedni, hogy a negatív gondolatok eluralkodjanak rajtunk. Az elején kell “nyakon csípni” azokat és kizárólag a feladatra szabad fókuszálni – vallja Rakonczay Viktória, aki 22 évesen keresztülevezett az Atlanti-óceánon és szembenézett félelmeivel. Boldoggá teszi az a tudat, hogy ő irányítja az életét.
- A hatalommánia témában szó esik majd avezetői félelmekről. Te 22 évesen úgy döntöttél keresztülevezed az Atlanti-óceánt, hogy a kalandon túl szembenézz velük. Mit tanultál magadról?
- Ha valamit igazán akarok, meg tudom valósítani, el tudom érni, a félelmek ellenére is. A félelmet elkerülni nem lehet, azokon lehet talán csökkenteni, de a lényeg, hogy ha a vágyam erősebb a félelemnél. Akkor tudok sikeres lenni.
- Mi volt a legdurvább helyzet?
- A Beaufort skála szerinti 9-10-es viharnak az átélése, ami négy napig tartott. Olyan erősen tombolt a vihar, hogy a mentőhajó (ami erre lett építve) nem jött ki értünk, amikor mentést kértünk, mert a kapitány nem kockáztatta a legénység életét és a hajót. Ez a kaland akár végzetes is lehetett volna számunkra.
- Hogy lehet túlélni a félelmetes helyzeteket? És mit hasznosítsz ebből a civil, nyugodt életedben?
- Soha nem szabad megengedni, hogy a negatív gondolatok eluralkodjanak rajtunk! Az elején kell “nyakon csípni” azokat és kizárólag arra szabad fókuszálni, hogy mi a feladat a biztonság, túlélés megteremtése érdekében. Soha nem keseregtünk, nem pánikoltunk, hanem tettük a dolgunkat, így egyébként “nem is volt idő pánikba esni”.
Forrás: Totalsport.hu
A jelen életemben is így cselekszem, mindig arra koncentrálok, amit tennem kell a céljaim elérése érdekében és soha nem “darálom” magam a nehézségeimen. Nem a problémáimra, kihívásaimra tekintek, hanem kizárólag előre, a megoldásokra. Ez nem azt jelenti, hogy felelőtlenül “homokba dugom a fejem” és nem vagyok tisztában a jelen helyzetemmel. Csak éppen érzelmileg nem gyötrődöm, nem esek kétségbe, nem kesergek és nem engedek teret a félelemnek. Ezek helyett a céljaim felé haladva, azokból nyert lelkesedéssel és energiával haladok előre. A tudat, hogy a saját utamat járom, én irányítom a saját életemet és maximálisan a helyemen vagyok, boldoggá tesz. Azt is tudom, hogy a boldogságom is az én választásom, az én döntésem, így bármikor helyre tudom tenni magamat érzelmileg, ha esetleg valami kibillentene.
Ha kíváncsi Rakonczay Viktória, Pach Gabriella, Magyar Miklós (és sok más előadó) további gondolataira a HR szerepeiről, döntési helyzetekről, és egyéb témákról akkor jöjjön el a második HR Piknikre.